01 INTRO

És ennek a támadásnak a munkahely elvesztése, és sajnos már 1 éve tartó munkanélküliség a vége. Nem ezt érdemlem. Pláne azután nem, hogy 2018-ban, 2020-ban és 2022-ben is munkanélküli lettem, mobbing áldozata lettem, és mindegyik folyamat mögött nők állnak.

Megaláztak, kisemmiztek. Nem ezt érdemlem. Nem kellene, hogy egyesek kibaszott ármánykodása, gyűlölködése ide vezessen.

Ez, amiben most vagyok, nem történhetett volna meg.

De tudom, hogy valami eredményt fog hozni, pénzben mérhető eredményt: nem érzek többé senki iránt semmit. Ha nincs érzelem, akkor nem tudnak kihasználni.

Amikor nem tudnak kihasználni, én használok ki valaki mást. Ez tulajdonképpen bárki lehet. Nem feltétele az előrelépésnek, hogy ugyanaz kapja meg a visszajárót, mint aki a felbecsülhetetlen károkat okozta. Bizonyos, munkahévtől túlfűtött embereket menedzselni kell, lehűteni őket, ennyi az egész.

Például a főnök feladata, hogy féljen, hogy tartson valamitől. Tartson valamitől, ami az én kontrollom alatt áll.

Például: jó lehet az, ha a főnök attól tart, hogy én esetleg felmondok. Például azért tart ettől, mert nálam olyan tudás van, amit nem akar elveszíteni, nem engedheti meg, hogy azt elveszítse, de az is jó lehet, ha én támogatott munkaerő vagyok, ezért nem engedheti meg, hogy én magamtól elmenjek a cégtől, mert az veszteség a cégnek.

A főnököt idomítani kell a munkahelyen. Ha tart valamitől, valami olyantól, amit el akar kerülni, mert neki akkor kevesebb lesz a jutalma, akkor nemcsak hogy el fogja nézni, hogy Rage Against The Machines-t hallgatok, hanem azt fogja gondolni, hogy ezen keresztül irányíthat engem. A kibaszott seggfej.

Márpedig úgy lehet valakit irányítani, aki eleve negatív érzelmekkel van a munkahely iránt, ha valamit engedsz neki, ha olyan látványintézkedést csinálsz, ami a beosztottad jogos ellenérzésének tárgyát hivatott enyhíteni. Amit azért lépsz meg, kicsi majom főnök, mert meggyőződésed szerint azzal elveszed az utálat alapját.

De ha megteszed, kedves főnök, akkor valójában én, a beosztott irányítom a főnököt, én kontrollálom a dolgokat.

És én pontosan ezt akarom: KONTROLLT.

A kontroll megléte ugyanis a többi úgynevezett csapattagnak is fel fog tűnni. Akinek van kontrollja a főnök vagy bármilyen folyamat felett, azt nem fogják támadni. Azt nem tudják támadni.

Ez márpedig egyenlő azzal, hogy én kirúghatatlan vagyok. Sohasem fognak kirúgni, ameddig ez a kontroll, azaz az én hegemóniám létezik. Fenn kell tartani, nyilván. De mint ahogy mondtam is, az menni fog: hidegvérrel.

Kontrollom lesz a főnök felett. És ezt nem tudod felülmúlni, nem kerülhetsz felém. Valaki úgy fog táncolni, ahogy én fütyülök.

A többi munkatárs pedig ehhez fog alkalmazkodni. Hozzám kell alkalmazkodniuk, mert a valódi kontroll nálam van, és efelől senkinek semmilyen kétsége nem lehet.

02 AZTÁN VISSZA A VALÓSÁGBA

Namost egy ilyen helyzetben nem az merülne fel egyetlen ármánykodóban sem, hogy mobbingot vagy aknamunkát kezdjen velem szemben. Hiszen nálam van a kontroll. Ilyenkor fordítva gondolkodnak.

Egy ilyen helyzetben a kígyók elkezdenének nyalizni. Mert a stresszes munkavállaló néha igazi kígyó. Lásd Kleopátra. Ez utóbbit én amúgy tisztelem, mert ő legalább őszintén vállalta a femininek és a kígyók közötti hasonlóságot.

De én átlátok a szitán. Engem nem fogtok tudni átbaszni még egyszer, egy ármánykodó sem. A kígyó egy alattomos állat, nedves és síkos a teste, látása nincs vagy csak minimális, és a földön mászva közlekedik. Megfelelően védett és nehéz lábbeliben játszva eltaposható bármilyen kígyó.

Mindezt eddig is tudtam. Tudtam, hogy ők kígyók, tudtam, hogy alattomosak, tudtam, hogy kárt okoznak nekem.

Egy dolog nem volt eddig: LEHETŐSÉG. Eddig csak őket vértezték fel az alattomosság, az aljas mocsokság legkülönbözőbb fegyvereivel. Én, azaz az erősebb, pedig az ő marásuknak köszönhetően újra és újra a földre kerültem.

Ami változni fog: már van védelmem. Olyan acélozott bakancsom és páncélozott öltözetem van, amit lehetetlen átharapnotok, szemét kígyók. Hiába harapdáltok.

A védelem, az én vállig érő acélbakancsom: KONTROLL a főnök felett. Bármilyen főnököt manipulálok. Én irányítom majd a főnököt a háttérből (ugye milyen szép, hogy a ti saját fegyveretekkel foglak legyőzni titeket, alattomos kígyók).

A KONTROLL a főnök felett egy acélbakancs. Persze tudom, lesz olyan kígyó, aki annyira hülye, hogy így is betámad. Nos mit mondhatnék? Mit vártok tőlem? Velem szemben vajon gyakorolt valaki valaha kegyelmet?

Volt olyan, hogy egy nő azt mondta magában: Hmm, ez a srác nem ezt érdemli. Persze persze, kell nekem a munkája, elvenném tőle, de ez azért mégiscsak sok nekem. Én erre nem vagyok hajlandó. ???

Volt, hogy akár csak egyetlen ármánykodó is ezt mondta volna magában, és ennek megfelelően cselekedett volna, amikor mobbingról, kitúrásról, kiutálásról volt szó?

Én nem találkoztam ilyennel sohasem. Egyetlen kígyóban sem volt semmilyen kegyelem sem, mindig teljes erővel haraptak, martak, sebeket okoztak, majd elmásztak a helyszínről, megvárták, amíg én padlóra esek, ők pedig tovább élhetnek.

Erre senki sem jogosította fel őket. A kígyó egy állat. Egy csúszómászó. Feladata nincsen a földön, csak önös érdekei szerint él, csak önmagára gondol, meg a túlélésre, amikor kárt okoz.

Hívj lelketlennek, hívj mizoginnek, undorodj, gondolj, amit akarsz - de én ebben semmi érdemet nem látok, én ezt megvetendőnek találom. Az, hogy a túlélésért teszi mindazt, amit tesz - engem nem hat meg egyáltalán.

03 KÜLÖNBSÉG EMBEREK ÉS KÍGYÓK KÖZÖTT

Az embert elvileg az különbözteti meg az állatól, hogy képes gondolkodni. A képesség sajnos nem jelenti azt, hogy automatikusan használi is fogja ezt a képességét.

Tehát lehet, hogy hiába szerelte fel isten a gondolkodás képességével, ő mégsem gondolkozik. Nem gondolkozik az adott helyzetben, és kárt okoz.

Olyan kárt okoz, amely az adott pillanatban neki nem fáj, csak az ellenségének fáj. Az ellensége elterül, padlót fog. Az állat, a kígyó elmászik. Kibaszott jól végeztem a dolgomat - gondolja a kígyó - majd később visszajövök.

Csakhogy nem végezte kibaszott jól a dolgát. Tróger módon végezte a dolgát: az áldozat életben maradt. Az áldozat (én) felkel a padlóról.

Az ember tud gondolkodni. Az ember nem gondolja azt, hogy kurva jól végezte a dolgát, hogy kibaszott jól tette, hogy megtámadta az ellenfelet, a nyilvánvaló megsemmisítés szándékával.

Az ember ilyenkor azt gondolná: baszki, azért vannak határok. Baszki, azért vannak vörös vonalak, amit én nem vagyok hajlandó átlépni. Én nem fecskendezek mérget a harapásom által egy másik emberbe, mert egy társadalomban élünk, mert egyazon egységnek a különböző részei vagyunk, és ha a másik embert megmérgezem, megharapom, azzal végső soron saját magamnak ártok. A keringésen keresztül hozzám is eljut a méreg, engem is megmérgez.

A kígyó nem ilyen. A kígyó szarik rá. A kígyót nem érdekli, a kígyó számára nincsenek következmények. Csak a most van. Csak az létezik, hogy most akarok táplálkozni, és nem számít, mi lesz utána.

Sajnálom, tényleg, hogy nem érted, ostoba kígyó.