Ha bármit is akarnak kezdeni ezzel az országgal, akkor - szerény véleményem szerint - a munkavállalás világát rendbe kell tenni. Ebbe MINDEN IS beletartozik.

De mit is kell rendbe tenni, akár már rövid távon? A következőkben véleményt fogalmazok meg, néha kérdés formájában:

Egy. A munkahelyek "megőrzése, védelme", munkahelyteremtés és egyéb bullshit indokokkal cégeknek kifizetett pénzek, juttatások, transzferek, kedvezmények.

Véleményem szerint a nagyobbacska munkáltatók tömegei visszaélnek ezekkel a támogatásokkal.

Magyar származású szellemi munkaerőt (is) csak úgy és csak addig alkalmaznak, ameddig valamilyen foglalkoztatással kapcsolatos támogatás jár utánuk. A szerencsétlen munkavállalók azt tapasztalják, hogy 1 év otthonülés után nagy nehezen felveszik őket valami fosadék munkahelyre, ahol persze csak az átlagbér alatti fizetést kapnak, amelyet 33,5% elvonás terhel (engem nem érdekel, hogy az szja "csak" 15%, én a teljes elvonást nézem a bruttó fizetésemből). Majd miután a foglalkoztatási támogatások lejártak, kibasszák őket az utcára bullshit indokokkal (néha indok nélkül). Bumm, nesze bazmeg. Mehetsz munkát keresni megint, mehetsz sorban állni a járási hivatalba.

Szerencsétlen magyar munkavállaló azt látja, hogy mivel nem ázsiai származású, hátrányba került a munkapiacon a saját hazájában. A szellemi munkaerőre ugyanúgy igaz ez, mint a fizikaira.

Véleményem szerint az a munkáltató, amely foglalkoztatás ösztönzésével kapcsolatos bármilyen támogatást kapott, és csoportos vagy nem csoportos leépítésbe, létszámcsökkentéssel járó átszervezésbe kezdett az elmúlt években, méltatlanná vált bármiféle támogatásra.

Kettő. A munkavállalókat kell helyzetbe hozni a cégekkel szemben.

Tűrhetetlen, hogy munkáltatók tömegei úgy nevezett "határozott idős szerződésekkel" rabszolgásítják a magyar munkavállalóikat.

Tűrhetetlen az is, hogy egyébként határozatlan idős szerződéssel rendelkező munkavállalóikat megzsarolják azzal, hogy "VAGY aláírsz egy közös megegyezést, amellyel beleegyezel, hogy belátható időn belül megszűnik a munkaviszonyod, és addig is a rabszolgánk vagy, nem mondhatsz fel akkor sem, ha találnál másik munkát, VAGY most azonnal kirúgunk rendes felmondással, és akkor nem kapsz semmit".

Elfogadhatatlan, hogy a munkáltatók teljes pályás letámadással rontanak neki a saját munkavállalóik közül egyeseknek (akiket gyengének gondolnak), és ezt "közös megegyezésnek" hívják. Még ahhoz sem elég bátrak, hogy leépítésnek hívják a leépítést.

Amit csinálni kellene: A munkavállalókat helyzetbe hozni.

A munkavállalókat úgy lehet helyzetbe hozni, hogy erősíteni kell a jogaikat, például munkáltatói felmondás esetén járjon több, fizetett felmentési idő, és már 1 év munkaviszony után kötelezően járjon végkielégítés, valamint hosszabb legyen az állami "ellátás" időtartama 3 hónapnál (ami jelezném, hogy csak akkor 3 hónap, ha legalább 3 éves volt a megszűnt munkaviszony, egyébként 3 hónapnál kevesebb ideig tart az ellátás).

Példa: Az államnak legyen már annyi esze, hogy kifizetett támogatások, vagy elengedett adó (az ugyanúgy mínusz a költségvetésben, kiadás) értelmes, célszerű felhasználásának utánanéz, ellenőrzi a munkáltatókat! Ami most megy, azon csak röhögnek a nagy multik, játszva zsebelik be a csilliárdokat, a munkahelyteremtés meg elmarad.

Munkanélküliséget teremtenek csak, munkahelyet nem.

Az kinek érdeke, hogy egy jogászokkal felvértezett budapesti multi kifürkészi, hogy a munkaerőtartalékból ki után járhat támogatás, felveszi a támogatott személyt, majd 6 hónap vagy 1 év után munkáltatói felmondással kibassza az utcára újra? Semmilyen büntetést nem kell fizetnie, a munkavállalónak jár 2 hét felmentés a munkavégzés alól, és "ennyibe került" az aljas, nemtelen kirúgás a munkáltatónak?

Ebben a helyzetben: vesztes a munkavállaló, mert elvesztette a munkáját, és vesztes az állam, mert nem szedett be adót egy éven át a munkáltatótól, most viszont eggyel több munkanélküli lett, akivel valamit kezdenie kell. Duplán vesztes az állam, mert az immár álláskeresővé vált szerencsétlen munkavállaló kénytelen minimumra csökkenteni a fogyasztását, így a fogyasztási adókra építő magyar költségvetés bevételi oldala egy kis mínuszt szenved el. Sok kirúgott ember után sok mínuszt szenved el.

Ki nem vesztett ebben a helyzetben? - A nagy gyártó multi, a tekintélyes SSC nem vesztett semmit. Ők csak nyertek ezen a "bulin". Ők csak röhögnek a markukba.

Három. A nepotizmus. Nepo bébik.

Valamit kezdeni kéne avval a helyzettel, hogy szellemi munkahelyek vonatkozásában tombol és pusztít a "rokonok benyomása", az "ismerősők felvétele", valamint a felvett csókosokkal való kivételezés intézménye (észrevettétek? a csókosokat valami csoda folytán sohasem érinti az átszervezés).

Ez nagyjából a kibaszott nepotizmus.

Persze tudjuk: "ez a rendszer lényege". A vezérelvű, tuskókonzervatív, urambátyám rendszerek imádják a nepotizmust, ebből élnek, így élnek, ez nekik alap, amire építenek - a többiek, akik nem rokonok és nem ismerősök, azok takarodjanak az árokba, és egyébként ne egyenek, ne igyanak, hanem száradjanak ki - nagyjából ez lehet a nepotista "észjárás". Ez csupán következtetés a részemről.

Mi a rossz a nepotizmusban, a felelőtlen, csordaszellemű vezetők nepotista viselkedésével?

A nepotizmussal az a baj, hogy a rokonok benyomása egy munkahelyre, a pozíciók (ha főnök vagy,) saját rokonaiddal való feltöltése, a velük való kivételezés egyenes út a teljesítmény nélküliséghez. Az meg egyet jelent azzal, hogy a termelékenység stagnál, romlik, padlót fog.

Ha egy magára valamit adó nyugati cég a teljesítmény nélküliséget, a termelékenység stagnálását meg a nagyon is létező inflációt képes összekötni fejben (ismeri az okokat, mert fogott már közgáz könyvet a kezében, és az a könyv nyitva volt), akkor fejvesztve fog úgymond menekülni ebből az országból.

A beruházásoknak odabasz az a tény, hogy a magyar termelékenység nagyon hosszú ideje nem képes javulni, csak egy helyben toporog, esetleg csökken.

Röviden: szétbassza a gazdaság növekedési lehetőségeit, ha az unokatesódat vagy egyéb pereputtyodat, esetleg a purgyédat benyomod ahhoz a céghez, ahol te is dolgozol, vagy valami haveri céghez, haverhoz, urambátyámhoz.

Főni elvtárs! Szerinted mennyit fog "dolgozni" az a munkaerő, amelyiket azért vettél fel, mert valakinek a rokona, csókosa, esetleg mert a saját rokonod?

Négy. Fizikai vs szellemi munkaerő.

Le kéne már jönni a szerről elvtársak, hogy csak az iparosítás meg a gyártósor a menő.

A frissen bukott vérnarancsok szerint csak ipar létezik, mindenki menjen szakképzőbe, lehetőleg már 16 évesen kezdjen el 3 műszakban gályázni valamelyik távol-keleti kizsákmányoló gyárban, álljon be a gyártósor mögé bölcsésztől közgazdászon át informatikusig mindenki, mert "aki nem tud tetőt fedni, az ne is egyék".

Pár nappal 2026.04.12 előtt is ez volt a mondás: (nem szó szerinti idézet) azért gyárak épülnek, mert a munkaerőpiac, az egy háromszög vagy egy piramis, amit ha az alapjára állítanak, akkor stabilan áll (!), de ha a csúcsára állítanának, akkor felborulna.

Teljesen mindegy, hogy milyen rákosista-iparosító elvek mentén képzelték az elvtársak az egész gazdaság átbolsevizálását, lehet látni, hogy elbuktak. Elbuktak.

Az a helyzet, moszkovita narancselvtársak, hogy a magyar munkaképes korú jelentős része már egy olyan generációhoz tartozik, ahol az egyes korcsoportok 40-50%-ára igaz, hogy jártak vagy jelenleg is járnak egyetemre, főiskolára.

Értsd: a 43 évesek vagy annál fiatalabbak tömegében végzettségük alapján 10-ből legalább 4-en, de inkább többen, nem igazán gyártósorra valók, sokkal inkább szellemi munkára valók, arra vannak ugyanis kiképezve.

És nem azért, mert a gyártósori munka alacsonyabb rangú vagy kevésbé fontos lenne, mégcsak nem is azért, mert kevesebbet fizetne, hanem azért, mert az illető szellemi munkakörre való kiképzésének milliós költségét, amit az állam állt, kidobod a kukába azzal, ha egy közgazdászt vagy informatikust beállítasz fóliázni egy távol-keleti multi gyárába, vagy festő-mázolónak egy karosszéria-üzembe.

Lehet, hogy annak a 40%-nak, aki járt valahová egyetemre, hiába "hozol ide" újabb és újabb távol-keleti rabszolgatartó gyárakat, akik 2 hónapos határozott idős szerződéssel és kínai nyelvtudással kínálnak minimálbéres munkákat... Mondom: lehet...

Hogy a munkaerőpiac szellemi munkára, munkahelyekre igényt tartó részének fikázása, zárójelbe helyezése, megvetése az elmúlt rendszer által, ezen 40% folyamatos zrikálása azzal, hogy ezek mért nem rendelkeznek semmilyen "igazi" (értsd: fizikai betanított munkás) szakmával, szerepet játszhatott a rendszer összeomlásában és bukásában, az is lehet.. Mondom: lehet...

Mit kellene akkor csinálni szerintem?

Kibaszottul egyszerű. Ha a fiatalabb generációk kb 40%-a járt valamilyen felsőoktatási intézménybe, akkor lehet hogy gyárakból és összeszerelő üzemekből már elég van, és most a szellemiek, a felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással rendelkezők számára is elkezdődhetne a munkahelyteremtés.

Véleményem szerint a munkáltatók szellemi munkaerővel szembeni arrogáns, megvető hozzáállása mögött az van, hogy a munkaerőpiac a szellemi munkaerő vonatkozásában nagyon erősen túlkínálatos.

Hogy feszes munkaerőpiac van, elvtársak? Lényegesen több szellemi munkahely kell, szellemiek terén nem feszes a munkapiac, hanem undorító.