Az van, hogy a magyar állam és a "magánszektor" együtt (vagy akinek feladata lenne, nevezhetjük mondjuk kibaszott piacnak is) kurvára képtelen megfelelő számú munkahelyet előállítani - közelébe sem tudunk kerülni annak a mennyiségnek, ami egészségesen működő piacot feltételezne. Kibaszottul bűzlik az egész álláspiac. Az eggyel ezelötti rendszer 90-es évek elejére tehető összeomlása óta biztosan így van ez, de lehet, hogy azelött is nagy volt már a szar, csak el volt fedve valamivel.

Hatalmas baj, hogy nem képes az úgynevezett versenyszféra és állam kombó arra, hogy legalább közel annyi állás legyen, amennyire szükség van. Különösen felsőfokú végzettségüek, nyelvtudást igénylő munkakörök terén nagy a piaci egyenlőtlenség, túl kevés az ilyen álláshely.

Minden belföldi, munkapiaci értelemben aktív lakosra 1 meló kellene. És azt tényleg a belföldiek kapják meg. Ennyi lenne a feladat, bazmeg, ezt kb 36 éve nem tudják megoldani. Úgy érzem, valamelyik szereplő itt alkalmatlan. Nekem nem osztottak szerepet, sem lapot, tehát én nem lehetek az. A kurva piac vagy az állam közül valaki, vagy mindketten, nem hatékonyak... és akkor ez most finom volt, bazmeg.

Hogy miért suttyóság ez? Gondoljuk végig: egész kurva életemben azt hallgattam, az egész, züllött állapotban lévő oktatási rendszer valamennyi intézményében, kormányokon és korszakokon átívelően: "tanulj tovább, szerezz végzettséget, akkor jobb lesz, akkor több esélyed lesz, többet fogsz keresni, lesz állásod". Én olyan hülye voltam, hogy gyerekként, fiatalként elhittem ezt, valamint szintén hülye voltam, hogy engedelmeskedtem. Engedelmesen, a tanároknak, "szakértőknek", a rendszer által elém példaként állított, tekintélyes embereknek hittem, és aszerint cselekedtem. Ez az én hibám és nyomorom egyben.

És az egész miért? Rengetegszer lettem leépítés áldozata. A magyar gazdaság ingadozásai valahogy mindig engem taszítottak az árokba. Kurvára senki nem jött, hogy"megmentsen". Nem igényeltem. Mondjuk, az utóbbi időben mégis igényelném, de nem a megmentést, hanem hogy valaki csináljon valamit bazmeg.

Nagyon sokszor kormányzati üzenetekből is ez szivárgott le az én alantas, alulteljesítő szintemre: "te azért veszíted el az állásodat, mert most másokat (a fizikaiakat, családosokat, bárki mást) kell megvédeni, másoknak fontosabb, hogy legyen munkahelye (neked nem fontos, te takarodj), te meg úgyis találsz majd, mert felsőfokú végzettséged van." KIBASZOTT. NAGY. BAROMSÁG.

Értjük, hogy ezzel mi a baj? Egyszer azt mondjuk, a nagyokosok azt mondják, hogy "tanulj, tanulj tovább, szerezz felsőfokú végzettséget, keress többet, mint az átlag, hogy abból minél többet levonhassunk majd adó formájában", majd 1-2 év munkavégzés után meg azt mondjuk, hogy "takarodj az árokba, rád már nincs szükség, és ki vagy rúgva". Ez a magyar munkapiac valódi arca.

Persze lehet, hogy tévedek, és ez valójában nem a munkapiac, hanem Magyarország valódi arca. Ahol 15 évente kitalálják, hogy új rendszer kell, és a vége az, hogy az új rendszer pontosan ugyanúgy bánik majd velem, mint az előző. Valódi munkahelyteremtésben, nagy számú, megfelelő számú, felsőfokú végzettségűeknek elérhető munkahely megteremtésében alulteljesítő, arra képtelen rendszerek jönnek-mennek, én meg maradok az árokban. Ez szokott történni errefelé.

Sajnos úgy néz ki, hogy a suttyó magyar munkapiac nem más, mint egy zéró összegű játszma. Akkor kaphatsz valamit, akkor nyerhetsz, ha valaki mástól elveszed. Ez nagy baj. Én nem akarom, hogy ez legyen az alapállás, és ahogy az eddig történet mutatja is, én emiatt a felfogás miatt szenvedek és vesztesként jövök ki a helyzetből. Tehát ez nekem kurvára nem érdekem. De sajnos ez van.

Mindenki nem lehet nyertes. De éppen ideje van egy trendfordulónak.

Én még soha, egyetlen empátiával bíró emberrel sem találkoztam, mindig csak az önös érdek, mások ellehetetlenítése, kivéreztetése, lerugdosása, a könyöklés, a rohadékolás ment - ez utóbbiak, úgy látom sajnos, nagyon mennek a magyaroknak, ez egyfajta létforma errefelé - én ennyit látok ebből a munkapiacból, én ennyit láttam Magyarországból eddig. Mindezzel szemben szerintem egyetlen "lehetőség" maradt: a kibaszott arrogáns, megvető hozzáállás mindenhez és mindenkihez. Ez csupán önvédelem, az arroganciával csak magamat védem, ez semmi másról nem szól.

Valamit azért így is meg lehet tenni, bár szerintem szükségtelen akadályokat gördítenek elé. Ha már a munkahelyteremtés nem megy, akkor legalább engedhetné a magyar állam, hogy magamnak teremtsek valamiféle munkát - vállalkozás alapításáról beszélek. Már rohannék is a 'nagyon kedves' hivatalba, és bejelenteném, hogy mától vállalkozó vagyok, köszi.

Tudod, mi történik, ha ezt munkanélküliként, a rendszer által eldobott, kisemmizett (állampolgárként) meg mered tenni? - Hogy kezdetben nincs bevételed például, az őket nem érdekli. Ha "teljes idős" egyéni vállalkozóként jelented be magad, akkor a minimálbérre jellemző munkavállalói és munkáltatói adóterheket befizettetik veled negyedévente. Akkor is, ha nincs bevételed.

Most ez komolyan bazmeg mi a..... Én 1 racionális okot találtam, ami indokolhat ilyen szabályozást: AZ, HOGY NE AKARJ VÁLLALKOZÓ LENNI, ezt akarják elérni... "Ne akarj vállalkozni, ne indítson vállalkozást bárki, hanem inkább takarodjanak a munkapiacra" - kb ezt gondolhatják. Maradjanak munkaerő-tartalékok.

A munkapiacon meg azzal találod magad szembe, amit már korábban írtam: kiutálás, könyöklés, rugdosás, mentális erőszak, végül de nem utolsó sorban: kirúgások, utcára kerülés.

Véleményem a következő: ha ez az ország képtelen elegendő munkahelyet teremteni, és azok hosszú távú fennmaradását biztosítani, akkor szerintem lenne 2 dolga, ami megkerülhetetlen:

1. a nagyon kicsi, adott esetben egyszemélyes mikrovállalkozások létrehozásának bürökratikus terheit közel 0-ra csökkenteni

2. a nagyon kicsi, adott esetben egyszemélyes mikrovállalkozások működésében segíteni azzal, hogy nem terhelik agyon, nem folytják meg már a születésük előtt kifizethetetlen adókkal - ha nincsen bevételed, akkor ne kelljen jövedelemadó-előleget, sem semmilyen járulékot fizetni egyáltalán - ugyanis ha nincs bevételed, akkor nincsen miből adót fizetned sem.

Egy ilyen vállalkozás létrehozásakor a fő félelem az, hogy egy ideig nem lesz bevételed, vagy ha beruháztál valamibe, ami költséggel jár, akkor egy ideig veszteséges is leszel. Ez egy hatalmas visszatartó erő, ha vállalkoznál. Erre jön még rá az adófizetési ítélet.

Szerintem ne rettentsük el az embereket a vállalkozás alapításától, csak azért, mert vissza akarjuk őket terelni a munkapiacra. Lássuk be, sokaknak ez a munkapiac semmilyen lehetőséget nem képes kínálni. Vagy legfeljebb életképtelen lehetőséget. És ehhez vajmi kevés köze van az egyénnek, ez inkább a piac működésképtelenségéről árulkodik, szerintem.

Még valami: A paternalista állam nem menő a 21. században - én jobban tudom, hogy mi jó nekem, nincs szükségem arra, hogy az állam terelgessen bárhová is.